Összefoglalás: “A világ népessége a 60-as évek óta megduplázódott, míg a húsfogyasztás megnégyszereződött, és ezt a húsigényt csak úgy tudjuk kielégíteni, ha az állatok igényeit nem vesszük figyelembe, ketrecekbe kényszerítjük őket, húsgyárakat létesítünk, nevelési időt rövidítünk, elvesszük a kicsinyeket (tejtermelés érdekében elvesszük a tehéntől a borját), vagy a húshibrid brojlercsirke egy hónappal születése után olyan mértékben nő meg, hogy összecsukalanak alatta a lábai, nem életképes. Soroljam még? Ilyen áron tudjuk megvalósítani a négyszeres növekedést. A hivatalos cikket lásd lejjebb, ha pontos adatok érdekelnek.”
1961 és 2011 között a világ populációja 3-ról 7 milliárdra nőtt (128%-os növekedés), mialatt a globális átlagos húsfogyasztás is nőtt 75%-kal, tehát a globális húsfogyasztás és hústermelés majdhogynem négyszeresére nőtt (FAO 2016).
Míg 1961-ben 69 millió tonna körül alakult a világ hústermelése, 2022-ben 360,5 millió tonna volt, amely 1,4%-kal több, mint a 2021-es évi termelés (355,5 M t). Ebből a legnagyobb részt a baromfi és sertés teszi ki, 2022-ben a 360,5 millió tonnából 138,8 millió tonna volt, a sertéshús termelés pedig 125,6 millió tonna (FAOSTAT adatok alapján).
Ezzel arányosan nőtt az egy főre jutó húsfogyasztás éves mennyisége is. 2020-ban 43,4 kg/fő/év, 2021-ben már 44,9 kg/fő/év, 2022-ben pedig már 45,1 kg/fő/év volt a húsfogyasztás mennyisége. 1961-ben még csak szinte feleannyi, 22,27 kg/fő/év , azaz napi 61 gramm húsfogyasztás volt a jellemző, 2011-ben pedig már napi 80 gramm (FAOSTAT adatok alapján). Ezzel szemben a 2003-2004-es években az Egyesült Államokban a húsfogyasztás átlagosan fejenként 128 g/nap volt (Daniel et al, 2010).
Az angol Department of Health and Social Care egészségügyi minisztérium javasolja a napi húsfogyasztás 70 grammra való csökkentését, amely nagyjából három vékony szelet sertés- vagy marhahúsnak felel meg, amennyiben a szelet nem nagyobb egy fél szelet kenyérnél.
(Kép forrása: https://www.redefinemeat.com/blog/meat-consumption/)
Az elmúlt 50 évben az ökonómiai fejlődés és az urbanizáció hatására világszerte jelentősen megnőtt az állati eredetű fehérjefogyasztás.
Elsősorban a feltörekvő országokban nőtt meg robbanásszerűen a húsfogyasztás, például Kínában és Brazíliában, részben a növényi alapú fehérjék helyettesítése miatt (Sans és Combris, 2015).
Az emberek általi állati eredetű élelmiszerek fogyasztása súlyosan károsítja a szárazföldi ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget. Az állattenyésztés a legfőbb okozója az élőhelyek elvesztésének, különösen a trópusi országokban, ahol a biológiai sokféleség nagy része található. Az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása Afrikában, délkelet-Ázsiában és Kínában különösen aggasztó mértékű. Az állattenyésztés vezető oka a klímaváltozásnak, a talajeróziónak, a víz- és tápanyagszennyezésnek, valamint az élőhelyekben élő csúcsragadozók számának csökkenésének.
Egy 2019-ben végzett kutatás leírja, hogy a növekvő globális húsfogyasztás veszélyt jelent a környezetre és az emberi egészségre (Milford et al, 2019). Annak érdekében, hogy az étkezési szokásokat több növényi alapú étel felé változtassuk, fontos megértenünk a hús iránti kereslet hátterét. A tanulmányban 137 különböző ország adatait használjuk fel annak az azonosítására és értékelésére, hogy milyen tényezők befolyásolják a hús fogyasztását nemzeti szinten, többváltozós regressziós elemzés segítségével. A jövedelem és az urbanizáció sebessége a legfontosabb tényezők az egy főre jutó teljes húsfogyasztásban. Más tényezők közé tartozik a nyugati kultúra, a muszlim vallás, a női munkaerő részvétele, az gazdasági és társadalmi globalizáció, valamint a hús ára. A hús iránti kereslet fő tényezőit nehéz közvetlenül befolyásolni, ezért közvetett módon, például az információk, az oktatáspolitika és a növényi alapú termékek elérhetőségének növelése révén lehetne csökkenteni a hús fogyasztásának növekedését világszerte (Milford et al, 2019).
Az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának káros hatásait jelentősen csökkenthetjük:
1) növényi eredetű táplálékok előnyben részesítése az állati eredetűekkel szemben
2) az ökológiailag hasznosabb állatokat (pl. baromfi, sertés), valamint az akvakultúrát előnyben részesíteni a kérődzőekkel szemben (szarvasmarha, juh, kecske)
3) az állattenyésztés újraintegrálása olyan rendszerré, amely hatékonyan megőrzi az energiát és tápanyagokat (Machovina et al, 2015).
Daniel, C.R., Cross, A.J., Koebnick, C., Sinha, R. (2010): Trends in meat consumption in the USA. Public Health Nutrition.
FAO, 2016: Food balance sheet: Food and agricultural organisation (2016).
Machovina, B., Feeley, K.J., Ripple, W.J. (2015): Biodiversity conservation: The key is reducing meat consumption. Science of The Total Environment, Vol 536, 2015, pp 419-431.
Mildord, A.B., Mouël, C.L., Bodirsky, B.L., Rolinski, S. (2019): Drivers of meat consumption. Appetite, Vol 141, 2019, https://doi.org/10.1016/j.appet.2019.06.005
Sans, P., Combris, P. (2015): World meat consumption patterns: An overview of the last fifty years (1961-2011). Meat Science, Vol 109, Nov.2015, pp 106-111.